Tanúságtétele Carlos Alberto msp atya
Úgy gondolom, hogy az Úr három eseményt használt fel arra, hogy megmutassa nekem azt a tervet, amelyet örökkévalóság óta készített számomra.
Carlos Alberto atya vagyok, 32 éves. Kolumbiában, Palermo-Huila városban születtem, tíz gyermekes katolikus családban. Gyerekkorom óta mindig két álmom volt. Egyik, hogy szerettem volna üzleti sikereket elérni, vágytam arra, hogy sok pénzem legyen. Másik, hogy családot szerettem volna alapítani sok gyerekkel. E két cél felé fordítottam az életemet, viszont az Úr három esemény segítségével mutatta meg nekem azt a tervet, amelyet öröktől fogva nekem készített.
1. 2009-ben az édesanyám ajándékozott nekem egy Kis Szent Teréz képecskét, melynek hátoldalán egy imádság volt, amely missziós elhivatásokat kért az Egyházban. Ennek köszönhetően kezdem többet imádkozni.
2. Szintén 2009-ben egyik bátyám felesége rutinszerű orvosi ellenőrzésre ment, mivel harmadik gyermeküket várták. A vizsgálat után az orvos azt tanácsolta, hogy vetesse el a magzatot, mert a babánál többszörös rendellenességet talált. Ezzel a hírrel szembesülvén, bátyám és sógornőm Isten segítségével úgy döntöttek, hogy nem fogják engedni az abortuszt. Elkezdtek imádkozni, rendszeresen szentmisére járni és szentségekhez járulni. Ez a fájdalmas helyzet az egész családomat érintette, mi is elkezdtünk sokat imádkozni. Ma, tizenkét év után ha visszanézek ezekre a napokra, hálát adok, mert a nehézség közelebb vitte a családomat Istenhez, és hála neki, az unokahúgom egészségesen született!
3. 2010 elején az egyik unokahúgom meglepett a kérdésével: Carlos bácsi szeretnél pap lenni? Természetesen azt válaszoltam hogy nem. Néhány nap múlva egy barátom, aki szeminarista volt ugyanezt kérdezte tőlem. De mivel ez a pap-ötlet „nem vette el az álmomat”, hamar elfelejtettem. Mindeközben az egyik nővérem aki ismerte a két javaslatot, azt mondta nekem: „Ha Isten azt akarja, hogy ezt az utat válaszd, újabb lehetőség fog nyílni.”
Ez a lehetőség 2010. február 20-án jött el, amikor meghívtak egy lelkigyakorlatra, lelkesen vettem részt, gyóntam is, és a pap megkérdezte tőlem: szeretnél pap lenni? És én azt feleltem, igen.
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt megszülettél, megszenteltelek.” (Jeremiás1,5)
Miközben a misszionáriusok perui munkájukról beszéltek, eszembe jutottak Izajás próféta szavai: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk? Így válaszoltam: Itt vagyok, engem küldj el!” (Izajás 6,8)
Válaszomat hallva az atya meghívott egy másik lelkigyakorlatra, melyet perui misszionárius papok fognak tartani. Kimentünk a repülőtérre fogadni őket. És micsoda meglepetés ért! Az atyák nem peruiak voltak, sem nem öregek, ahogyan én előre elképzeltem őket, hanem két vidám fiatal pap jött, az egyik mexikói, a másik belga.
Emlékszem, hogy bemutatták a Szegények Szolgái Misszionáriusok munkáját, majd a végén az egyik pap viccelődve megkérdezte: “Ki akar velünk Peruba jönni?” Minden bonyodalom nélkül azt mondtam: én. Most több mint tizenegy év elteltével mondhatom, hogy ha ez a pap nem viccelt volna, nem mesélném most itt a hivatásom történetét.
Családom nagyon meglepődött, hogy Peruba fogok utazni mert ismerték álmaimat, de támogatásukkal tizenöt nap után elutaztam.
Peruban másfél évig dolgoztam. Hatalmas tapasztalat és élmény volt, ugyanakkor voltak nehéz pillanatok is. Például emlékszem, hogy egy hetes misszionáriusi munka után vissza akartam menni a hazámba, de azt mondtam magamnak: Carlos, Istennek szüksége van rád, hogy segítsél a sok szegény embernek, hogyan mondhatsz most nemet, miután már igent mondtál? Ezek után a szép tapasztalatok után a perui Andokban, 2011-ben beléptem a Santa María Madre de los Pobres Szemináriumba, a spanyolországi Ajofrínban. Hat gyönyörű évét töltöttem ott, sokat tanultam. 2017-ben örökfogadalmat tettem, azután diakónussá szenteltek, majd 2019. augusztus 18-án volt az ünnepélyes pappá szentelésem.
Jelenleg a Fiúk Városában a Kisszemináriumban tanítok, ahol a fiatal fiúkat segítem tanulmányaikban, akik fontolgatják szívükben a későbbi papi hívatást.
“No lo pensé dos veces”
