A nagyböjti Keresztút közösségünkben sokkal több, mint egy hagyomány – ez egy mély lelki út, amely megállásra, elmélkedésre és hitünk megújítására hív minket. Az állomások bejárásával Jézus áldozatát nemcsak történelmi eseményként idézzük fel, hanem élő tapasztalatként éljük át, amely átalakít minket. Ez az út közelebb visz Istenhez, reménnyel tölt el, és arra hív, hogy áldozatát életünk részévé tegyük.

A Keresztút minden állomása szembesít emberi mivoltunkkal: emlékeztet bukásainkra és küzdelmeinkre, de arra is hív, hogy felismerjük Krisztus erejét, amely segít talpra állnunk. Szenvedéseink minden pillanatában Jézus velünk jár – fényt ad a sötétségben, és reményt nyújt a nehézségek közepette.

A Keresztút nem pusztán emlékezés, hanem megtérés útja is. Arra hív, hogy nyissuk meg szívünket, engedjük, hogy Krisztus szeretete átformáljon minket, és elköteleződjünk hitünk nagyobb nagylelkűséggel és megbocsátással való megélésére. Ez az időszak arra is alkalmat ad, hogy elgondolkodjunk: hogyan vihetjük el az Ő szeretetét a világba – nemcsak az öröm pillanataiban, hanem az áldozat és önátadás idején is.

A keresztények számára a Keresztútnak mély, transzcendens jelentése van. Emlékeztet arra, hogy az igazi megtérés nemcsak a könnyű időkben történik, hanem a nehézségekben is, amikor Krisztus áldozatát követjük. Vele együtt járva megtanuljuk, mit jelent feltétel nélkül szeretni, határtalanul megbocsátani, és reménykedni akkor is, amikor próbák érnek. Ez a hit útja, amely a feltámadás fényéhez vezet.